Miért tesszük meg újra és újra?

Tegnapi nap egész jól alkult miután sikerült egy csomó pénzt elszórnom vásárlás közbe és még nem fejeztem be... Visszajöttem, vacsora ebéd egybe. Barátnőm nem akart lejönni velem koncertre, úgyhogy kissé lehangolódtam. A koncert elkezdődőt a hangulatom egyre rosszabb, de ekkor isteni sugallatra talán, vagy azért mert véletlenek nincsenek, vagy ki-ki találja meg a magának szimpatikus verziót, szóval ok nélkül kinyitottam az ajtót és ott állt N. aki pár szobával lakik távolabb. Jóba vagyunk, sokat iszunk együtt és bulizunk meg már gólyatáborban összehaverkodtunk. Kérdezem, tőle gyanútlanul h mennek e valahova, mondja, mennek le a koncertre, de látom már kellemesen pityókás (enyhén szólva) beinvitálom, megbeszéljük, hogy bekopog 5 perc múlva és akkor lemegyünk, persze itt ragad dumálni még, jön utána szintén kevésbé szomjas haverja A.
Hol vagy már baszki! menjünk!
Lemegyünk, a koncertre sörök jönnek, és távoznak kevésbé nemes formában, de szigorúan alvégen. a koncertet nem tudom visszaadni élethűen az audio vizuális eszközök hiánya miatt, ezért elmesélek egy izgalmas történetet.

Kb. 2 hónappal ezelőtt egy igencsak mámoros estén sikerült A.-val megismerkednem közelről. Sok elfogyasztott alkohol mennyiség után és az után történt, hogy a barátnőm és a pasija leléptek dugni engem meg jól ott hagytak. "diszkó" rengeteg ismerős és persze mindekinek a nyakába ugortam, mert hiszen annyira szeretem így történt ez A.-nál is nyakába ugor és persze utána az elmaradhatatlan simulós tánc, amit csak jobb szó hián hívunk táncnak. szuper minden A. kurva helyes tipikusan az esetem. Elhangzik, a mágikus mondat menjünk ki levegőzni, köv. kép taxiban a keze a lábam között. Náluk vannak nálunk is a folyóson mégsem lehet... Fürdő. Széken, hátulról állva soroljam még(?).... Egyszer csak megáll a tudomány a piára gyanakszom. Villámcsapásként ér a mondat: Van barátnőm! Ki vagyok akadva, közli, hogy a csaja álmai nője és hogy most mennyire pocsékul érzi magát, mi tagadás én se vok a topon. Felöltözünk, neki cigi kell, lelép, Egyedül maradok, sírva hívom, a barátnőmet nem érti mi a baj. Hagyjuk. Meg akarom várni de, megunom, készülök fürdeni már és az ajtóban sikerül elkapnom, bocsánatkérés mind két részről. Nézek rá és megbolondít, a szeme vagy inkább ezt akarom hinni, de ez inkább vmi más nálam sokkal nagyobb erő, amit minden férfi birtokol, aki beindít vmit nálam, a fasz hatalma. Ellenállhatatlan, 10 percet csókolózunk, ez az első és az utolsó alkalom legalábbis az első, amire emlékszem is. Újra a fürdőben kötünk ki, tovább bírja, és végre eldurran nálam a pezsgős dugó. Hiába dolgozom tovább , előző szisztéma ismét....

Az óta az este óta nem sokat beszéltünk és egyszer voltunk kettesben, de az egy másik sztori alvással az elején és a végén.
Kanyarodjunk csak vissza az elő sztorihoz. Koncert után följövünk még inni nálunk tele a hűtő félig bontott piákkal. Kortyolgatunk, szoba tásam fényképez, megy a borogatás és mit ad isten kedves barátnőm kitalálja, hogy amit A. kiborított azt az alsónadrágjával törölje fel. Kis unszolás után kimegy az előtérbe és tényleg leveszi az alsónadrágját, de a farmert azért vissza. mondanom sem kell, hogy végül a zoknijával törli fel inkább. Ami bement annak ki is kell jönnie ezen felindulva 3man megyünk a wcre (jó koleszhez illően koedukált). N.  hamar végez, támolyog kifelé. Én közbe rihegek-röhögök és A.-val beszélgetek, aki a szomszédban próbál felöltözni. Kimegyek a fülkémből. És életbe lép a Hatalom, ártatlanul kérdezem, hogy segítsek(?).
-Be akarsz jönni?
Nem válaszolok d e nyilik az ajtó. Ott áll A. pólóban és alul semmi és nem csak ő állt, hanem a kis barátja is. Hatalom arra késztet, hogy bemenjek. Nem vetem rá magam, az eszem próbál jelezni, de hamarosan, megadja magát az erőnek.
-ezt mégis mire véljem? -nézek lefelé. A. rángatja magát és néz rám azokkal a szemekkel. N. visszatér és osztja, hogy tudja, hogy ott vok és hogy A. ezt holnap meg fogja bánni, mert, van barátnője. Kidönt egy vécét. Egy szót se szólok. A. kommunikálni próbál vele. N.      odahívja barátnőmet ö se tud hatni ránk. Végül elmennek...
Mindent megteszek, én élvezem, de hiába küszködök. dolgozok kézzel, lábbal, szájjal. Lankad a "lelkesedés" ami előtte nekem szép pillanatokat okozott.

Újra megtette velem. Miért velem vagy a velem erejét képzelem csak. Mért teszi ezt a barátnőjével? Vagy talán létezik egy erő, ami nagyobb a  szeremlenél, ami csalfaságra készteti a férfiakat, és nagyobb minden ész érvnél? Ami megbolondít, kin nyitja az ajtót, és annak ellenére beindítja a hormonokat, a vágyat, hogy a szívük másé? Vagy csak mi nők kényszerítjük a férfit monogámiába (hisz én is hűséget várok el), nem tudván, ill. nem akarva tudni, hogy létezi egy nagyobb erő egy hatalom: A pina Hatalma.