-Szia.

- hello, milyen régen láttalak. Mizus?

- Semmi csak a szokásos…

- Veled mi van pasi, pasid?

-Pasik hülyék, de a kérdésed nyilván nem erre irányul.

- hát nem. Tudod, azzal a csávoval mi van…

- Kb. az, ami eddig.

- Na, mesélj, meghalok a kíváncsiságtól….

- Nem akarok segget csinálni megint a számból, de most úgy érzem, hogy ez a döntés folyamat, amit most élek meg, és aminek az eredményét próbálom szavakba önteni, azzal az eredménnyel fog záródni, hogy nem igazán akarom ezt a dolgot tovább folytatni….

-Mútkor is ezt mondtad…

-igen, de akkor inkább érzelemből döntöttem, most inkább ésszel próbálok a dolgok elé nézni. Tisztában voltam eddig is azzal, hogy egy ilyen szabad lelket nem lehet sokáig lekötni és nem is érdemes, sőt nem s akartam megtenni soha. De az én érdekemet kell néznem, én vagyok a fontos, és velem így nem lehet beszélni… Akármennyire is akarnám, csak magamra erőltetném azokat a dogokat, amelyek ésszel ugyan elfogadok, de a lelkemben nem értek együtt velük. Ismer, te engem tudod milyen fontos nekem a sex, de ez túlmegy most már azon a határon, amit hajlandó vagyok tolerálni. Én vagyok abban is a fontos nem más. Önigazolást kerestem mindig is abban, és mindenben, de tulajdonképpen nem vagyok tisztábban azzal, hogy ki is vagyok én! És most ennek kell lenni a legfontosabbnak, mai napig nem tudom megmondani mi fog meg egy filmben, egy férfiban, túl ösztönösen választok, és ezzel előfordul, hogy bajba sodrom önmagam. Akár hogy is nézem, ennek ellenére nem akarok racionálisan élni, intuíciók alapján akarom megtalálni ki, vagyok.

- miből jöttél rá hogy nem jó már ez a jelenlegi szituáció.

- Idealizáltam őt és rájöttem, hogy az emberek nem változnak alapvetően, és ezzel én nem tudok, nem akarok együtt élni, nem akarok a képzeletemben élni, nem akarok egy álmot kergetni, aminek oly kevés a valóságalapja, mert nem lehet olyanná formálni valakit, ha lehetne, akkor meg el is veszítené önmagát, és akkor meg nem az ember lenne, aki kellene nekünk. Másik az, hogy már nem vagyok boldog ettől a szituációtól egy órára sem, semmi értelme folytatni. Eddig Talán ez volt a visszatartó erő a boldogság, ami éreztem, és ezt veszítettem el most. Ezért hiszem, hogy most talán képes leszek erre.

- kívánom, hogy mindezt sikerüljön megtenned.

-én is erre vágyok….