Azért az elöző irásomba kicsit elszalad velem a ló.....

Csütörtökön eldöntöm hogy hazamegyek holnap, egy szerencsés véletleen során mégis itt maradok, újabb pozítivumok sora? mind véletlen? Vagy mért döntöttem, ahogy döntöttem? Ösztön lenne vagy a sors mindenható keze? Igen, én hiszek a sorsban. De most nagyon szeretném tudni mi a célja velem.

Hogy is írjam le ezt az érzés. Alapvetöen nem pozítiv nem negatív az érzés. Árnyalatni szomoruság átittatva a vágy keserédes mérgével, csepnyi elégedetség, bizonytalanság és ami a legrosszabb egy leheletnyi boldogság. Ambivalens érzelem egyveleg, ahol a pozítiv és a negatív érzések vonzák egymást mint a mágnes, de az érzeli tomusba kioltják egymást. És egy semleges de erös érzést adnak ami nem rosz és jó , nem fáj, de nem is boldogít. Gondolatok szárnyalnak, a feltevések egymás után születnek és halnak meg. És holnap mikor felébredek újra másnak látom a világot és az események távlatából, változnak az érzelmi erősségek, vannak melyek erőre kapnak mások elsorvadnak és ismét egy új káószt tapasztalsz amibe belevegyül a keserüség és beletörödés.

Lassier faire ahogy a nagy közgaszdászok monták, ugyanez igaz aszthiszem az életben is hagyátok  hogy a dolgok menjenek a maguk útján. megy az életem a maga útján melyet dönéseimmel kijelöltem neki de most nem akarok dönteni, nics szügség döntésre, a sors megtesszi helyettem. És élvezek minden hangulatot fontort amit az élet még nekem tartogat....