Nem tudok aludni, és ilyenkor mindig ingerült vagyok. Jártatom az agyam, és az sose jó.

Ma találkoztam a nagy szerelmemmel és talán ez egyetlen igazival. Első szerelem. 14 éves voltam, idealista, nem fertőzödtem meg a testiség mindent elhomályosító erejével. Annyira gyorsan történt minden. Elcsattant az első igazi csók. (előtte csókolóztam már 3 lánnyal, ki akartük próbálni, hogy milyen) Naphosszat csak mosolyogtam, rossz volt rám nézni, belezúgtam fülig. De hát minden csoda 3 napig tart, így ez is... Érdekes hogy pont ma láttam meg. 6 éve és 2 honapja ezen a napon jöttünk össze. Annyira kardinális nap volt ez az életemben, hogy ha ráeszmélek, h 17-e van, akkor mindig eszem bejut. azóta volt komoly kapcsolatom évekig tartó, komolytalan és az utóbbi időben dugós. Ha belegondolok, ugyanazt a 2 embert cserélgetem.  Én hittem a szerelemben sokáig, sőt azt hittem szerelmes vok a komoly partnerembe is, de nem. Most már azt hiszem ez ember életében egyetlen igaz szerelem létezik, én már ellőttem. A többi csak alku megalkuszunk annak érdekébe, hogy ne legyünk egyedül. Ez az alku saját önző érdekünk hisz kell valaki, aki tanúja lesz az életünknek és így nem múlik el nyomtalanul. Ezért is keresünk kapcsolatot, sőt ezért keresünk barátokat.

Mégis minek nevezzem azt a vágyat, hogy valakivel együtt akarok lenni, és szexuális vágyat is érzek iránta, de egy párkapcsolat tagjaként nem tudnék együtt élni vele, mert ismerem, és nem bíznék meg benne vagy tudom, hogy úgyis megbántana. Ez nem szerelem, mert nem feltétel nélkül szeretem. Hisz a barátaimat, a családomat feltétel nélkül szeretem, mért nem lehet ez az érzés ugyanolyan? Ők is megbántanak, néha mégis megbocsájtjuk neki. Akkor a megcsalást mért nem tesszük a megbocsájtható bűnök listára? A párunktól mért várjuk ezt, mért olyan fontos?

Felteszem a kérdést és az agyam és a szívem külön választ ad rá. az agyam megbocsájtja és elfogadhatónak tartja, de szívem ordít, hogy ez elfogathatatlan, főbűn és a férfi kárhozatra van ítélve. Bűnös minden vádpontban.

Mért nincs összhangban az agyam-szívem és a testem. A szívem és a testem kívánná, akarná minden idilli pillanatát az együttlétnek, azokat a villanásnyi bolgoságokat, amikor olyat mond, ami jól esik, valami olyat tesz, ami jól esik, és amikor érzed a teste közelségét együtt mentek a csúcsra. Mért kell ilyen zavarosnak lennie?