Egyedül indultam haza. Ballagtam hazafeléé az ismerős utcákon, és minden olyan világosnak tűnt talán a karácsonyi dekoráció tette vagy az felszakadozó felhőzet amiből szúros szemerkélő eső esett előtte. Ezen a fátyolrétegen világított át az a rengeteg csillag és a telihold, amely csak a fényével érzékeltette jelenlétét. Holdvilágos éjszaka lenne a megfelelő szó. És eszembe jutott betoveen holdfény szonátája, tökéletesen illett a pillanathoz épp annyi szomorúság volt bennem mint abban a dalban.

Szeretem a csillagokat, egyszerre jelentik nekem a változót és az állandót, valahogy megnyugtat, ha nézem őket. Változó, hiszen a fényük vibrál és már az is lehet, hogy nem azt a csillagfényt látom, ami valóban övezi őket állandó, hiszen az mindig ott vannak, mert az a Vátozás nem emberi léptékhez mérhető. Eszembe jut az a rengeteg hullócsillag, amit a nyáron láttam, hiszek a sorsban és abban, hogy ezek jelentik azt, hogy forduló pont lesz az életemben. Azokat a vágyakat öntöttem akkor suttogó szavakba, amelyeket álmaiban állandó tárgyai voltak.

De a kérdés valóban ez hozza el a hőn áhított boldogságot. Az az érzés szeretném újra a zsigereiben érezni, amit évekkel ezelőtt tapasztaltam. Soha nem voltam még olyan felhőtlenül boldog, mint abban a pár napban. És az feeling valódi volt mindenkitől független ösztönös, egyedi, leírhatatlan…

Máskor is éreztem hasonlót, igazából az elismerés az, ami megközelítőleg ugyan azt eufóriát váltja ki belölem, ilyenkor iszonyú magabiztos tudok lenni. Imádom ez is. A siker az én boldogságom, nem a szerelem. Szerelem az jutott nekem egy mindet összetörő alapjaimban megrengető. És most hogy a boldogságom szinte egy karnyitásnyira van, ez elveim, normáim, amit magam formáltam olyanná amilyen nem engedik, hogy igazán megérezhessem azt a mézédes, csöppnyit megbolondító ízt.

Életem, amely annyira csöppnyi hogy elfér egy autó csomagtartójában, ez a felismerés akkor hasított belém mikor végleg kiköltöztem a középiskolai kollégiumból és hazahoztam mindenem, kaotikussá vált, új szemléletek, felismerések kereszttűzében élem és a vágyaim áttörik a régi értékeimet és egy egészen új világ épül fel a lelkemben, amely kevésbé idealista és elrugaszkodott mint előtt, sokkal inkább tükrözi a keserű valóságot, kevésbé rózsaszín, de lehetőséget többet lát mint valaha képzelte. Hiányzik jó pár dolog, de szerintem így jobb.

Talán a sorsom a csillagokba van írva és meghatározott vagy úgy váltózik, mint a csillagok vagy akár a hold fénye.