Ambivalencia
A nap újra veled talált az ágyban
Fejembe hasított, bosszantottál
Alkohol íze fénylett a számba
Reggel a fájdalommal távoztál
Következő ébredésnél, nem voltál
Belém vágott ismételten egy érzés
Más volt, mint előtte, hiányoztál
Motoszkáltál és nem hagytál békén
Keserű méz vagy te nekem, örök
Lelkem szárnyal, repül veled, török
Zúzok minden korlátot és normát
Gondolataim tengerén visz az ár
Egyedül fekszem, egészet nem értem
Tudom, nem mehet így tovább, de mégse.
Élek én egyáltalán rendese? Ez a kérdés annak az igencsak hajaz az az „iszol te rendesen?” Ugyancsak kérdő jellegű hangalakzatra. Vajon hol fogok tartani 3 év múlva? Elég lesz, az arra fogy, kiéljem a hülyeségeimet és túléljem? Hol fogok tartani? Akarok-e tartani valahol vagy tényleg úgy kell élni az életet mintha nem, lenne holnap? Tényleg ha holnap esetleg létezésem megszűnik, akkor hogyan fogok vissza nézni erre a Tíz évre? Kezdtem bontani a szárnyimat, de semmi érdemlegeset 14 éves koromig nem tudok felmutatni. Megvolt az első csók 3 lánnyal egymás után hát igen ez nem egyszerű eset. Koleszba kerültem, szerelmes lettem, életem legnagyobb és egyetlen igazi szerelme. 3 napig tartott, mint minden csoda. Aztán azon is túl lettem és májusban már megint egy másik fiú volt a favorit, túl komolyan vettem a dolgot, de talán hozzá kapcsolódik az első pettingem. Hol? Hát az ált. iskolám előtti padon ez is rám vall. Aztán újabb kacsingatások ez első igazi nagy bulim, teqillázás megünnepeltem a 16 születésnapom, és egy dj ért voltam oda. Ennek is hamar vége lett és jött a nyár. Ahol Angliában a sorsom egy felvillanásra megmutatkozott. Egy este 3 pasi. Én hülye befeküdtem két pasi közé. De akkor még szűz kurva voltam. Így hát tovább álltam egy másik ágyba. És utána jött a 2,5 év Róbert. Meg tanultam jó feleségnek lenni, hűségesnek lenni, elviselni egy ember hisztieit, gyengeségeit, neurotikuságát. Kalandoztam minden téren mindent kipróbáltunk majdnem. És 19 éves fejjel úgy döntöttem elég ebből a férfiból, ő az egyetlen ember, akire tudok haragudni, és aki 2 perc alatt ki tud hozni a sodromból köszönhetően a más fél év terrornak. Fél év után kezdődőt újra az életem. Iparszerű szexuális tevékenység korszaka. Nem panaszkodhatom megtanultam egy két trükköt. És most is ebben kutatok az után hogy ki is vagyok én. Keresem önmagam a férfiakban, nőkben. Most kezdtem élni, ez alatt a fél év alatt legalább annyi dolog történt velem, mint ezt megelőzően. 20 éves lettem. Előttem van még pár csodás év és ki akarom élni. Önfeledten gondtalanul felelősség nélkül. Hogy a következő tíz év olyan legyen, mint az előző fél.
-Szia.
- hello, milyen régen láttalak. Mizus?
- Semmi csak a szokásos…
- Veled mi van pasi, pasid?
-Pasik hülyék, de a kérdésed nyilván nem erre irányul.
- hát nem. Tudod, azzal a csávoval mi van…
- Kb. az, ami eddig.
- Na, mesélj, meghalok a kíváncsiságtól….
- Nem akarok segget csinálni megint a számból, de most úgy érzem, hogy ez a döntés folyamat, amit most élek meg, és aminek az eredményét próbálom szavakba önteni, azzal az eredménnyel fog záródni, hogy nem igazán akarom ezt a dolgot tovább folytatni….
-Mútkor is ezt mondtad…
-igen, de akkor inkább érzelemből döntöttem, most inkább ésszel próbálok a dolgok elé nézni. Tisztában voltam eddig is azzal, hogy egy ilyen szabad lelket nem lehet sokáig lekötni és nem is érdemes, sőt nem s akartam megtenni soha. De az én érdekemet kell néznem, én vagyok a fontos, és velem így nem lehet beszélni… Akármennyire is akarnám, csak magamra erőltetném azokat a dogokat, amelyek ésszel ugyan elfogadok, de a lelkemben nem értek együtt velük. Ismer, te engem tudod milyen fontos nekem a sex, de ez túlmegy most már azon a határon, amit hajlandó vagyok tolerálni. Én vagyok abban is a fontos nem más. Önigazolást kerestem mindig is abban, és mindenben, de tulajdonképpen nem vagyok tisztábban azzal, hogy ki is vagyok én! És most ennek kell lenni a legfontosabbnak, mai napig nem tudom megmondani mi fog meg egy filmben, egy férfiban, túl ösztönösen választok, és ezzel előfordul, hogy bajba sodrom önmagam. Akár hogy is nézem, ennek ellenére nem akarok racionálisan élni, intuíciók alapján akarom megtalálni ki, vagyok.
- miből jöttél rá hogy nem jó már ez a jelenlegi szituáció.
- Idealizáltam őt és rájöttem, hogy az emberek nem változnak alapvetően, és ezzel én nem tudok, nem akarok együtt élni, nem akarok a képzeletemben élni, nem akarok egy álmot kergetni, aminek oly kevés a valóságalapja, mert nem lehet olyanná formálni valakit, ha lehetne, akkor meg el is veszítené önmagát, és akkor meg nem az ember lenne, aki kellene nekünk. Másik az, hogy már nem vagyok boldog ettől a szituációtól egy órára sem, semmi értelme folytatni. Eddig Talán ez volt a visszatartó erő a boldogság, ami éreztem, és ezt veszítettem el most. Ezért hiszem, hogy most talán képes leszek erre.
- kívánom, hogy mindezt sikerüljön megtenned.
-én is erre vágyok….
Felébredtem, körülnéztem, tompa zúgás, beszédfoszlányok, lecsuktam ismét a szemem nem akartam a valósággal újra szembe nézni. Színeket kezdtem látni, alakok bontakoztak ki előttem, hangok szóltak hozzám, kezdtem belesüllyedni az álomba újra, tudatalattim által kivetített vágyaimba, és egy kéz bontakozott ki előttem hozzám ért, az arcomhoz. Gyönyörű nagy férfikéz volt vézna ujjakkal, esküszöm még egy leheletnyi dohány illatot is éreztem rajta… Végig simította az arcomat, végig a nyakamon éreztem, hogy közeledik a hozzá tartozó arc is kezdett tisztulni a köd, már a leheletet éreztem az ajkamon, de az arcot még mindig nem láttam tisztán… Zökkent egyet a busz és felébredtem. Kinn már sötét volt ez eső csurgott végig az ablakon, egy pillanatra mintha még mindig éreztem volna, megtapogattam kicserepesedett számat. Kinéztem az ablakon, ismerős és megszokott minden tudtam, hogy nem sokára otthon leszek. Fárasztó héten voltam túl nagyon fárasztón. Teljes erővel tanultam és buliztam mindenre volt időm csak aludni nem. De nem bántam életem legpezsgőbb hete volt! Olyan hét volt, ami után érdemes megpihenni és az se baj, ha soha nem ébredsz fel többet. Tele volt boldogsággal, sikerélménnyel, szenvedéssel. Örömmel, dühvel, jó téteménnyel, hazugsággal, barátokkal. Úgy éreztem, hogy élek végre!
Zötykölődtünk tovább, megláttam a várost jelző táblát, és rajt a nevet, ami mindent és semmit is jelentett egyszerre, hiszen a múltamat itt éltem, felhőtlen gyermekéveimet, itt vannak a legjobb barátaim, a szeretteim, viszont ez az a hely, ami visszatartott az igazi élétől, ahol mindig jó kislánynak kell lenni, és ahol semmi nem történik. És valóban semmi nem változott, ugyanazok a kátyúk, épületek, kanyarok, emberek. Már mennék is vissza, újra állni akarok elég volt ebből a porfészekből. Forduljunk meg…
Leszálltam a buszról. Még mindig esett. Esernyőm persze nem volt. Megálltam a buszmegállóban a táskámmal, ami már nagyon húzta a vállamat és a másikkal, ami a ruháimat rejtette. Rágyújtottam. Meredten néztem magam elé és azon az álmon járt az eszem, intenzívnek tartottam túlzottan is annak. Furcsa, mert szagokat nem szoktam érezni, de épp ez tette annyira valóságossá. Feleszmélve megállapítottam, hogy az eső egyre jobban esik. Az utca kihalt volt és néptelen, ahogy szokott, a tócsákról visszaverődött a narancssárga fény, a templom kert gesztenyefái, ijesztően, és egy szál levél nélkül ágaskodtak felfelé. Semmi nem változik, semmi nem történik, persze ez így nem igaz teljesen, de semmi olyan, ami egy percre is felkavarná a rendet, valami újat, erőset, a hétköznapokon túlmutatott teremtene. Beleszívtam a cigibe.
Hazafelé vonszoltam magam elmélyedve a gondolataimba, észre se vettem, hogy már odaértem a kishídhoz, amihez annyi szép emlék kötött. Amire nagy bölcsen édesapám azt mondta, hogy ez 10 éven belül ki fog lyukadni. És valóban már a közepén elvékonyodott a beton és rátettek most egy vaslapot. A híd amortizációjához én is hozzájárultam, órákig topogtam rajta egy fiúval, minden este, egész nyáron, ott csókolt meg először. Emlékszem, az a csók is olyan volt, mint a kapcsoltatunk először a mennyben éreztem magam aztán szép lassan rájöttem, hogy ez nem is olyan jó. Az lángolás elmúlt, de ő örökre az életem része marad akár tetszik akár nem. Az elékezés tengerét hirtelen egy víz tenger váltotta fel, a cipőmben. Remek!
Húztam tovább a kis bőröndömet. Egy újabb első csók helyszíne, egy fiú, aki nagyon csúnyán átvert! Még mindig haragszom rá, persze ezt ő nem tudja, mert, hiába találkozunk, mindig azt kérdezi: Nóri hogy van? Én meg nagy ívbe tojok rá, mert nem érdemel többet. De ennek az eseménysorozatnak köszönhetek egy nagyon jó barátot. Mindegyik csók elindított valamit, ami megváltoztatta, más irányba terelte az életem. Vajon az álombeli csók mit tartogat számomra?
5 pocsolyával később otthon vagyok. A ház a szüleim, meleg van, várnak. Van minden. Végül is, amiért hazajöttem az is: csend és nyugalom. Alvásra vágyok, és arra az álomra újra. Egy kis beszélgetés, és már süppedek is el a jó meleg ágyikóban. Lecsukom a szemem, próbálom felidézni a képet. Sikerül az kéz újra az arcomon, és újra ott a lehelet, és már érzem, ahogy közelednek felém azok az ajkak, nem látom ki az, mert a csók előtt lehunytam a szemem. De érzem a puha száj érintését, a fanyar dohányillatot és tudom ki ő anélkül, hogy látnám és mosolyogva szenderedek el.
Pontosan ez kellet nekem, felébredtem, végignéztem életem romjain, és mindenről ö jutott eszembe, reggel az első gondolat is ő volt. Megkaptam azt a késszúrást, ami betette a kiskaput nálam. Mazoizmusom eddig a pontig terjedt, ez volt az a határ, amit már nem bírtam elviselni. Ezennel vége. Most józanon, büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem: soha többé!
És majd évek múlva, egy bosszúra alkalmas pillanatban, összetöröm, úgy ahogy ő engem. Happy end nem létezik. Mert csak egy szempontból jó a vég, másikból, másnak ez szörnyű, boldogság, ugyan csak mese. Egy kétórányi boldogság, nem az, főleg ha utána pocsékul érzed magad. Az intő jeleket, nem akarod észrevenni, el akarod hinni, hogy, működhet. De nem, nem és nem. Life is beautyful! Valóban szép, de tele van szenvedéssel, kudarccal, kínokkal. Annyi mindent megfogadtam, és képes voltam ezeket a dolgokat eldobni.
És most itt ülök, életem romjain, és próbáltam a kiutat keresni. És a romok, melyek ott fekszenek a padlón az ágyban a széken a táskában, eltakarításra várnak, de ez túl sokk lenne ma nekem. Majd az új holdfényénél fogom, rendbe tenni a kis életem. –most már értem miről beszélt Szabó Magda, pillanatnyi halál, én most ezt éltem át, de akkor, ha ez halál, létezik újjá születés, és én tudom, mikor fogok ezzel foglalkozni, két hét, ennyi lesz a gyógyulás, és utána új élet fog várni és ezt az időszakot eltemetem valahova nagyon mélyre… És a temetés gyöngyürü lesz, és az újjászületés még inkább. Mára legyen ennyi elég, én nem bírom tovább.
Ember tervezz meg van lőve a dolgokkal, aztán mégis minden jól alakul. Elindulsz, nyeregbe érzed magad, szépnek, okosnak, magabiztosnak és mindez csupán illúzió a képzeleted szüleménye. És amikor ott az a pont, meghallod, azokat a szavakat akkor minden összetörik egy perc alatt. Kezdődik azzal, hogy nulla közös jövő, majd, nem is kellesz te nekem annyira, sőt ott az a csaj, aki megmozgat, és az nem te vagy. Felszáll a rózsaszín köd, és a pasi már nem is olyan kedves, nem is olyan okos, nem is kell már annyira, és oké akkor most mit páráztál az egészen mi volt ez az egész hajcihő, hajhúzás, sminkelés, új cucc, olyan felső, amiből az egész melled kinn van. Azt hiszed minden oké, és amikor elmegy és megcsókolod, mert meg akarod csókolni, mert érezni akarod az izét, és minden porcikáját, akkor ismered fel a tényt, hogy te mégis kurvára bele vagy zúgva, és mégis, kedves, okos és tökéletes. És beleképzeled vagy igaz csak azért mondta azokat a dolgokat másik lányokról, mert te is az orra alá dörgölted az előző pasaidat. Azt hisszük el, amit akarunk.
Ez a baj az elvárásokkal, mi kreáljuk őket és mi feleltetjük meg azoknak, akit választunk, elsiklunk az orbitális lólábak felett, amik kilógnak, nem vesszük észre, hogy sántít stb.
Rájövünk, hogy maguknak csináljuk a szart. És egyre mélyebbre süppedünk az álom és vágyak világában, aminek ha csak a fele lenne igaz, akkor boldogabbak lennénk. Vajon az pár óra boldogság megéri-e? Ez itt a kérdés, sokkal nagyobb, mint Hamlet kérdése és sokkal nagyobb akármilyen rejtélynél. Megérte? Igen meg! Kibasztam magammal? Igen kurvára.
Most mit kéne csinálnom? Valljak szint és kockáztassak vagy játsszak tovább a pár óra biztos boldogságért? Arra lennék kíváncsi mennyire meggyőző az a színjáték, amit előadok? Nyilvánvaló e mindenki számára persze az érintett személyt kivéve, hogy tetszeni akarok neki, odavagyok, és a fél karomat odaadnám csak, hogy ő is ezt érezze. És mennyivel lenne jobb, ha mástól kéne megtudnia?
Ez is a játék része, ez nem női praktika, hanem női bizonytalanság. És ezt leplezek a játékainkkal. Mikor az hiszem, hogy én vagyok, aki irányít, rá kell jönnöm, hogy nem így van és ez is az illúzióm része volt, a játék része.
És mégis mi a faszt képzeltem? Lehetne belőle valami? Lófaszt, nincs is ibolya.
Amilyen határozottan döntöttem, olyan gyorsan adtam fel mindent. Rá kellet jönnöm, hogy úgy is addig csinálom a dolgot amíg, lelki nyomorba döntöm magam. Vicces ilyen mazoista típus vagyok. De arra is rá kellet jönnöm, hogy engem nem, lehet nem szeretni. A lányok nagy többsége jó fejnek tart az első beszélgetés után, belém szeretnek. Na, jó ez így túlzás, de tudom, hogy lehet hatni a lányokra. A fiukba nem vagyok ilyen jó a gátlásos énem miatt, amit a nagy fenekem okoz. De ha megismernek igazán és veszik, a fáradságot nem csak a barátnőmet akarják megdugni akkor percek ök. is szeretnek. Pofám van haverkodni, főleg ha az alkohol oldott rajtam egy kicsit, néha kicsit erőltetett tudok lenni. De mondom, engem nem lehet nem szeretni. :D
Ego az van. Egyedül a testemre nincs ekkora egóm. Hiába nem lehetek tökéletes. :D
Ha leadnám azokat a plusz kilókat mind, akkor járhatnék testőrrel kb.
Fordítsuk komolyra a szót. Tegnap sikerült becsípnem ezért az Én dömping, képes vagyok elhinni ilyenkor hogy én vok a világ nagyasszonya, és képes vagyok kikezdeni mindenkivel.
Tegnap este egy szellemileg intenzívebb környezetben hajnali hazamenéssel végződött volna, e helyett hazamentem és reggel sirült pirosat majd sárgát róka komáznom. érdekes az alkohol felszívódott és csak a kísérő tért vissza.
Előszilveszterrel készülök az újévre, remélem jó lesz. Az újévre pár pasi lelkét összetöröm, leszokom a dohányzásról, fogyózok, kondiba járok, és új fodrászhoz megyek, továbbá számba vettem még egy tetkót is, de nem tudom, abban bizonytalan vagyok. Nem hiszem, hogy gáz lenne, de a fene se tudja. Azért gondolkozom ezen, mert ilyen az egyéniségemhez. De meggondolom, még mégis örökre szól. Lehet, hogy egy lyuk kellene valahova inkább.
Na, mára legyen elég ennyi vár a gaztöri.
Jogosan teszem fel ezt a kérdés, valóban arra vágyunk, amit megfogalmazunk magunknak. Valóban azt akarjuk, vagy azt a karjuk, hogy azt lássa a világ döntéseink manifesztációjaként?
Ahogy a bölcsek mondják, az ágyban mind kurvák vagyunk! Elfelejtették mi van, ha nem is ágyban csináljuk? Akkor még nagyobb ribancok lennénk? Viccet félretéve. Mit is akarunk, pasit, akivel együtt vagyunk, szeretjük egymást (bár én ezt kétlem, hogy létezik, hogy szeretni egymást őszintén érdekek nélkül), vagy mindig mással ágyba bújni, mással flörtölni, önigazolást keresni? Tulajdon képen szerintem az állandó pasinkban is egy fajta önigazolást keresünk. Csak a szakítás után nehéz visszaszállni a nyeregbe, mert mi nők hajlamosak vagyunk túlmisztifikálni egy párkapcsolatot és egy szakítást világ végeként megélni. Bár azt hiszem egyes férfiak is így vannak ezzel? A hazaság, pár keresés célja hogy találjunk valakit, aki tanúja az életünknek, és nem legyünk egyedül? Ehhez mért kell feltelenül férfi nő kapcsolat? A sex miatt? Nem hiszem, hiszen a hazaságok nagy részében az nincs testi kapcsolat a csak KB az első 20 évben. Akkor mért tartunk ki a választott párunk mellet? Sőt ha életre szól társ a végcél, akkor tizenévesen mért keresgélünk, mért akarunk minden áron barátot? Ez ösztön lenne, mint az állatoknál, hiszen neki is mindig más párjuk van? Nem hiszem, csupán szárnypróbálgatás, jó rendben akkor mért veszsük olyan komolyan? Most látom, hogy igaza volt anyámnak (bosszantó hogy neki mindig igaza van) tényleg nem olyan fontos ez, nekem is sikerült túl értékelni az első évfordulót. Akkor még minden jó volt, és onnan kezdett romlani a dolog. Akkor kellett volna erősnek lenni, mikor feldagadt szemekkel ordítottam a pasimnak hogy takarodjon az életemből, és a koleszos nevelőtanárral a WC ajtóba beszélgetünk erről, neki volt igaza ki kellet volna adni akkor az útját, de akkor még hittem a szeretet erejében. Néztem, ahogy a parkban a szél fújta az őszi falleveleket, kedves Peti barátommal beszélgettünk, és akkor rossz döntést hozam, borzasztó rosszat. Megmenthettem volna magamat másfélévnyi szenvedéstől és plusz 15 kilótól. De akkor lehet, hogy arra vágytam. Már nem vagyok biztos benne. Hogy valóban a pasira vágytam nem a tökéletes kapcsolatunkra. Soha senki nem tudódott annyira kiborítani, mint ő. Rettenetesen haragszom rá, de 2,5 év az 2,5 év, nehéz megszabadulni tőle. Szeretem, és az nem múlik el. Szeretném, ha béke lenne köztünk, de hát ez még korai az ő részéről…
És most mire vágyok? Rettegek a gondolától, hogy valaki végig tipor rajtam újra ugyanúgy, viszont vágyok az állandóra. Sehogy se jó, és végül majd engedelmeskedek az ösztönnek, mert az ész nem győzhet örökké. És egy újabb borzasztó kapcsolatban végzem. Vagy egy kapcsolatban, ami nem is nevezhető annak. Megfogalmaztam mire vágyok ésszel és szívvel egyaránt. És a kettőből gyúrtam egy elegyet, de az valóban az igazi vágyam, és elérhető-e?
Nem tudom, de majd kiderül….
Egyedül indultam haza. Ballagtam hazafeléé az ismerős utcákon, és minden olyan világosnak tűnt talán a karácsonyi dekoráció tette vagy az felszakadozó felhőzet amiből szúros szemerkélő eső esett előtte. Ezen a fátyolrétegen világított át az a rengeteg csillag és a telihold, amely csak a fényével érzékeltette jelenlétét. Holdvilágos éjszaka lenne a megfelelő szó. És eszembe jutott betoveen holdfény szonátája, tökéletesen illett a pillanathoz épp annyi szomorúság volt bennem mint abban a dalban.
Szeretem a csillagokat, egyszerre jelentik nekem a változót és az állandót, valahogy megnyugtat, ha nézem őket. Változó, hiszen a fényük vibrál és már az is lehet, hogy nem azt a csillagfényt látom, ami valóban övezi őket állandó, hiszen az mindig ott vannak, mert az a Vátozás nem emberi léptékhez mérhető. Eszembe jut az a rengeteg hullócsillag, amit a nyáron láttam, hiszek a sorsban és abban, hogy ezek jelentik azt, hogy forduló pont lesz az életemben. Azokat a vágyakat öntöttem akkor suttogó szavakba, amelyeket álmaiban állandó tárgyai voltak.
De a kérdés valóban ez hozza el a hőn áhított boldogságot. Az az érzés szeretném újra a zsigereiben érezni, amit évekkel ezelőtt tapasztaltam. Soha nem voltam még olyan felhőtlenül boldog, mint abban a pár napban. És az feeling valódi volt mindenkitől független ösztönös, egyedi, leírhatatlan…
Máskor is éreztem hasonlót, igazából az elismerés az, ami megközelítőleg ugyan azt eufóriát váltja ki belölem, ilyenkor iszonyú magabiztos tudok lenni. Imádom ez is. A siker az én boldogságom, nem a szerelem. Szerelem az jutott nekem egy mindet összetörő alapjaimban megrengető. És most hogy a boldogságom szinte egy karnyitásnyira van, ez elveim, normáim, amit magam formáltam olyanná amilyen nem engedik, hogy igazán megérezhessem azt a mézédes, csöppnyit megbolondító ízt.
Életem, amely annyira csöppnyi hogy elfér egy autó csomagtartójában, ez a felismerés akkor hasított belém mikor végleg kiköltöztem a középiskolai kollégiumból és hazahoztam mindenem, kaotikussá vált, új szemléletek, felismerések kereszttűzében élem és a vágyaim áttörik a régi értékeimet és egy egészen új világ épül fel a lelkemben, amely kevésbé idealista és elrugaszkodott mint előtt, sokkal inkább tükrözi a keserű valóságot, kevésbé rózsaszín, de lehetőséget többet lát mint valaha képzelte. Hiányzik jó pár dolog, de szerintem így jobb.
Talán a sorsom a csillagokba van írva és meghatározott vagy úgy váltózik, mint a csillagok vagy akár a hold fénye.
Azért az elöző irásomba kicsit elszalad velem a ló.....
Csütörtökön eldöntöm hogy hazamegyek holnap, egy szerencsés véletleen során mégis itt maradok, újabb pozítivumok sora? mind véletlen? Vagy mért döntöttem, ahogy döntöttem? Ösztön lenne vagy a sors mindenható keze? Igen, én hiszek a sorsban. De most nagyon szeretném tudni mi a célja velem.
Hogy is írjam le ezt az érzés. Alapvetöen nem pozítiv nem negatív az érzés. Árnyalatni szomoruság átittatva a vágy keserédes mérgével, csepnyi elégedetség, bizonytalanság és ami a legrosszabb egy leheletnyi boldogság. Ambivalens érzelem egyveleg, ahol a pozítiv és a negatív érzések vonzák egymást mint a mágnes, de az érzeli tomusba kioltják egymást. És egy semleges de erös érzést adnak ami nem rosz és jó , nem fáj, de nem is boldogít. Gondolatok szárnyalnak, a feltevések egymás után születnek és halnak meg. És holnap mikor felébredek újra másnak látom a világot és az események távlatából, változnak az érzelmi erősségek, vannak melyek erőre kapnak mások elsorvadnak és ismét egy új káószt tapasztalsz amibe belevegyül a keserüség és beletörödés.
Lassier faire ahogy a nagy közgaszdászok monták, ugyanez igaz aszthiszem az életben is hagyátok hogy a dolgok menjenek a maguk útján. megy az életem a maga útján melyet dönéseimmel kijelöltem neki de most nem akarok dönteni, nics szügség döntésre, a sors megtesszi helyettem. És élvezek minden hangulatot fontort amit az élet még nekem tartogat....
miért? ahogy a scissor sisters mondoná:
It's not easy having yourself a good time
Greasing up those bets and betters
Watching out they don't four-letter
Fuck and kiss you both at the same time
Smells-like something I've forgotten
Curled up died and now it's rotten
undoritó hogy minden ember rabja erkölcseinek....
mért kell nekem férfi hogy bizonyítsa ki is vagyok?
ha azt a mondat nem hagzott volna el nyugot lennék de igy mégis jelentett vmit mégis volt vmi de mi? mért kell hogy érezzem mért kell hogy megszakdjon a kis szivem ujra és ujra. mért kell nekem az ami nem igazodik a társadalom által meghatározott konviciokhoz. mért?
Bolond lennék h olyan vmi kell amit ha megkapnék szenvednék töle? eszébe jutok, kell-e nekem egyáltalán? tényleg szag alapján váasztunk mi nök? és ha igy van mért az ösztön hajt minket? szerelem nem létezik. ösztön csak gyengeség... Valóban az lenne? az hát!
undoritóm hogy mi emberek mit meg nem teszünk h elfogadjanak minket!! kell vmi ami lázadásra szit vmi ami megöl mert akkor érzem igazán hogy élek...
élni kell szenvedni érezni! mért muszály? kényszeritjuk a testünket minden nap hogy olyan legyen ami megfelel a társadalmi normáknak amitöl a férfiak azt érzik hogy ez a nő kell nekem mért nem elég az hogy stimelünk mindenhogyan mért kell nekem soványnak lennem hogy megtaláljam a bolgoságot?
Undoritó mindaz amit a társadalom normának nevez! elfogadnám esszemmel a mecsalást mégsem Teaszem! és ha egyszer vékony leszek minden férfi eldobható lesz...
Gyülölöm a normáka, a fériakat a szerelmet az érzést és a vékony nöket... majd ha egyszer én mosolygok a nyuszis magazin cimlapján kétszer is meg gondolják mit basztak el hisz okos és gyönyörü vagyok csak nem elég vékony...
senkki nem fog érdekelni csakis saját magam és én leszek az a nö aki igába hajtja a férfi társadalmat és ágyasomként szolgálnak majd és én leszek a példa minden nönek h alázzd meg a férfit és légy az uralkodó hisz ugyanezt tették velünk évszázadokon keresztül...
megbünhödnek minden fogyá le, nem vagy az esetem, dagatt vagyért, amit a szájukon kiejtettek. üzenem ezt minden férfinak aki a száján kiejtette ezeket a szavakat mikor a fele se volt igaz akkor is! igen i 13 évesen vékony voltam és e mondat vitt a mokus kerékbe ahol mindig rosszabbul járok..
Kabják be a férfiak.. ezért van a vibrátort, holnap vezsek egyet és één leszek a legboldogabb nő a világon és februárra a legsoványabb is. I swear! mert meg kell tennem a bosszüú érdekébe.. Eza legfontosabb hogy megboszzuljam minden megaláztatást ami érrt!
És mondhassam:
I can't decide
Whether you should live or die.....
Nem tudok aludni, és ilyenkor mindig ingerült vagyok. Jártatom az agyam, és az sose jó.
Ma találkoztam a nagy szerelmemmel és talán ez egyetlen igazival. Első szerelem. 14 éves voltam, idealista, nem fertőzödtem meg a testiség mindent elhomályosító erejével. Annyira gyorsan történt minden. Elcsattant az első igazi csók. (előtte csókolóztam már 3 lánnyal, ki akartük próbálni, hogy milyen) Naphosszat csak mosolyogtam, rossz volt rám nézni, belezúgtam fülig. De hát minden csoda 3 napig tart, így ez is... Érdekes hogy pont ma láttam meg. 6 éve és 2 honapja ezen a napon jöttünk össze. Annyira kardinális nap volt ez az életemben, hogy ha ráeszmélek, h 17-e van, akkor mindig eszem bejut. azóta volt komoly kapcsolatom évekig tartó, komolytalan és az utóbbi időben dugós. Ha belegondolok, ugyanazt a 2 embert cserélgetem. Én hittem a szerelemben sokáig, sőt azt hittem szerelmes vok a komoly partnerembe is, de nem. Most már azt hiszem ez ember életében egyetlen igaz szerelem létezik, én már ellőttem. A többi csak alku megalkuszunk annak érdekébe, hogy ne legyünk egyedül. Ez az alku saját önző érdekünk hisz kell valaki, aki tanúja lesz az életünknek és így nem múlik el nyomtalanul. Ezért is keresünk kapcsolatot, sőt ezért keresünk barátokat.
Mégis minek nevezzem azt a vágyat, hogy valakivel együtt akarok lenni, és szexuális vágyat is érzek iránta, de egy párkapcsolat tagjaként nem tudnék együtt élni vele, mert ismerem, és nem bíznék meg benne vagy tudom, hogy úgyis megbántana. Ez nem szerelem, mert nem feltétel nélkül szeretem. Hisz a barátaimat, a családomat feltétel nélkül szeretem, mért nem lehet ez az érzés ugyanolyan? Ők is megbántanak, néha mégis megbocsájtjuk neki. Akkor a megcsalást mért nem tesszük a megbocsájtható bűnök listára? A párunktól mért várjuk ezt, mért olyan fontos?
Felteszem a kérdést és az agyam és a szívem külön választ ad rá. az agyam megbocsájtja és elfogadhatónak tartja, de szívem ordít, hogy ez elfogathatatlan, főbűn és a férfi kárhozatra van ítélve. Bűnös minden vádpontban.
Mért nincs összhangban az agyam-szívem és a testem. A szívem és a testem kívánná, akarná minden idilli pillanatát az együttlétnek, azokat a villanásnyi bolgoságokat, amikor olyat mond, ami jól esik, valami olyat tesz, ami jól esik, és amikor érzed a teste közelségét együtt mentek a csúcsra. Mért kell ilyen zavarosnak lennie?
-Menjünk koncertre...
-jó menjünk!
-mi lesz?
-Kiscsillag!
-Az jó!
-Aha, de én nem azért megyek, hanem az elözenekar érdekel különösen a basszusgitáros.
-Baszdd meg L. már megint vele akarsz dugni?
-Naná, tudod, hogy a LEGJOBB!
-De egy taj paraszt!
-Sex közbe nem beszél, meg különben is múltkor azt mondta, hogy nem oboázok elég jól. Be kell bizonyítanom h igen.
-Hülye vagy.
-Lehet, de nem csinálnám ha nem érné meg...
Koncert előtti alapozás. Vodka és energiaital. több mint fél üveg vodkát megittam egyedül szinte éhgyomorra. Kellemes az alaphangulatom. magyarul bekurtam mint atom...
Lemegyünk a koncertre. Én bemegyek az elözenekar miatt meg nekem már nem kell többet innom. Egyedül tűz nélkül kicsit szar, de azért a zenét felfogom. Gyűlik, a tömeg jönnek a többiek. kiscsillagzunk is. Miután beverekedtem magam elsősorba és ott jól felkavarodott a gyomrom. Ki wcbe ott mindig akad agy csaj, aki elfogja, a hajad szerencsére nem kellet végül. Beszélgetek vkivel egyszer csak megjelenik az én basszusgitárosom, nevezzük L. nek. Vele van a múltkori haverja, akit cserbenhagyott, mert elaludt az ágyamban. A srác jó fej nem szebb L-nél, de legalább nem bunkó. Rögtön mondja nem mész te a Jakab hegyre ma!
Jót mosolygok. kapok puszit, kettőt, az egyiket szájra nem tom h direkt e vagy csak részeg mechanizmus. Nem is érdekel épp elég ahhoz, hogy beindítson. Beszélgetünk, egy kicsit L. otthagy a haverjával, azzal jókat röhögök. Aztán elmennek én odacsapodom többiekhez. Csak kibújik a szög a zsákból. L. jön.
-Na, nem dugunk?
Én persze erre vártam rábólintok, elindulunk, kifelé közbe találkozunk haverokkal. Letabizza a kiscsaj mellét. Ott van a haverja is, aki múltkor elalvós részeg volt és rájött, hogy ki is vok. Megismert! L. otthagy, nagyon jót dumálok a csajokkal. L. visszatér. Végül sikerül elindulnunk hátra azt mondja nekem ez igazi bók nála. "Fogyá le és akkor még járnék is veled, mert vicces vagy" megtaláljük a backstagbe a zuhanyzót behúzza az ajtót! Ilyen mondat hangzik el: szopjál szépségem. kicsit kéretem magam, csókolózunk már az vadító. Na, eljött a bizonyítás ideje. meg is kapom a bókot. Nagyon jól szopsz. Hé, te élvezed. Végül azért megfordulok és dugunk is. Törölgetem a lábamról a nemes nedveket. Otthagy.
Hál' isten v visszajön, azt mondja, segítsek pakolni hát a faszom fog pakolni. Leültünk dumáltunk megszólalt a telom énekelgetünk... Ujjam a szájában. Győzködöm h. Log nekem eggyel és hogy jöjjön fel hozzánk. Nem akar, de azt mondja, lehet. Zenekaruk énekese elviszi, a gitárját hozzábassza a kabátját. L. nincs, képbe fél óra után végre elindulunk. Hozzá megyünk, reménykedünk h nincs otthon a húga. Szerencsénk van. Végül egyenlítek, aztán át veszem a vezetést. Örült jó a sex. Harap, kicsit erőszakos, de talán ez örjít meg annyira. Isteni jó. most is látszik a nyakamon, a combomon minden nyom. Most ahogy rá gondolok, akkor felizgulok. Végül összeszedem magam, mert ha hugi hazajön, akkor cikis lenne talizni vele. Búcsú segre verés, csók. És egy csá.
Miért tesszük meg újra és újra?
Tegnapi nap egész jól alkult miután sikerült egy csomó pénzt elszórnom vásárlás közbe és még nem fejeztem be... Visszajöttem, vacsora ebéd egybe. Barátnőm nem akart lejönni velem koncertre, úgyhogy kissé lehangolódtam. A koncert elkezdődőt a hangulatom egyre rosszabb, de ekkor isteni sugallatra talán, vagy azért mert véletlenek nincsenek, vagy ki-ki találja meg a magának szimpatikus verziót, szóval ok nélkül kinyitottam az ajtót és ott állt N. aki pár szobával lakik távolabb. Jóba vagyunk, sokat iszunk együtt és bulizunk meg már gólyatáborban összehaverkodtunk. Kérdezem, tőle gyanútlanul h mennek e valahova, mondja, mennek le a koncertre, de látom már kellemesen pityókás (enyhén szólva) beinvitálom, megbeszéljük, hogy bekopog 5 perc múlva és akkor lemegyünk, persze itt ragad dumálni még, jön utána szintén kevésbé szomjas haverja A.
Hol vagy már baszki! menjünk!
Lemegyünk, a koncertre sörök jönnek, és távoznak kevésbé nemes formában, de szigorúan alvégen. a koncertet nem tudom visszaadni élethűen az audio vizuális eszközök hiánya miatt, ezért elmesélek egy izgalmas történetet.
Kb. 2 hónappal ezelőtt egy igencsak mámoros estén sikerült A.-val megismerkednem közelről. Sok elfogyasztott alkohol mennyiség után és az után történt, hogy a barátnőm és a pasija leléptek dugni engem meg jól ott hagytak. "diszkó" rengeteg ismerős és persze mindekinek a nyakába ugortam, mert hiszen annyira szeretem így történt ez A.-nál is nyakába ugor és persze utána az elmaradhatatlan simulós tánc, amit csak jobb szó hián hívunk táncnak. szuper minden A. kurva helyes tipikusan az esetem. Elhangzik, a mágikus mondat menjünk ki levegőzni, köv. kép taxiban a keze a lábam között. Náluk vannak nálunk is a folyóson mégsem lehet... Fürdő. Széken, hátulról állva soroljam még(?).... Egyszer csak megáll a tudomány a piára gyanakszom. Villámcsapásként ér a mondat: Van barátnőm! Ki vagyok akadva, közli, hogy a csaja álmai nője és hogy most mennyire pocsékul érzi magát, mi tagadás én se vok a topon. Felöltözünk, neki cigi kell, lelép, Egyedül maradok, sírva hívom, a barátnőmet nem érti mi a baj. Hagyjuk. Meg akarom várni de, megunom, készülök fürdeni már és az ajtóban sikerül elkapnom, bocsánatkérés mind két részről. Nézek rá és megbolondít, a szeme vagy inkább ezt akarom hinni, de ez inkább vmi más nálam sokkal nagyobb erő, amit minden férfi birtokol, aki beindít vmit nálam, a fasz hatalma. Ellenállhatatlan, 10 percet csókolózunk, ez az első és az utolsó alkalom legalábbis az első, amire emlékszem is. Újra a fürdőben kötünk ki, tovább bírja, és végre eldurran nálam a pezsgős dugó. Hiába dolgozom tovább , előző szisztéma ismét....
Az óta az este óta nem sokat beszéltünk és egyszer voltunk kettesben, de az egy másik sztori alvással az elején és a végén.
Kanyarodjunk csak vissza az elő sztorihoz. Koncert után följövünk még inni nálunk tele a hűtő félig bontott piákkal. Kortyolgatunk, szoba tásam fényképez, megy a borogatás és mit ad isten kedves barátnőm kitalálja, hogy amit A. kiborított azt az alsónadrágjával törölje fel. Kis unszolás után kimegy az előtérbe és tényleg leveszi az alsónadrágját, de a farmert azért vissza. mondanom sem kell, hogy végül a zoknijával törli fel inkább. Ami bement annak ki is kell jönnie ezen felindulva 3man megyünk a wcre (jó koleszhez illően koedukált). N. hamar végez, támolyog kifelé. Én közbe rihegek-röhögök és A.-val beszélgetek, aki a szomszédban próbál felöltözni. Kimegyek a fülkémből. És életbe lép a Hatalom, ártatlanul kérdezem, hogy segítsek(?).
-Be akarsz jönni?
Nem válaszolok d e nyilik az ajtó. Ott áll A. pólóban és alul semmi és nem csak ő állt, hanem a kis barátja is. Hatalom arra késztet, hogy bemenjek. Nem vetem rá magam, az eszem próbál jelezni, de hamarosan, megadja magát az erőnek.
-ezt mégis mire véljem? -nézek lefelé. A. rángatja magát és néz rám azokkal a szemekkel. N. visszatér és osztja, hogy tudja, hogy ott vok és hogy A. ezt holnap meg fogja bánni, mert, van barátnője. Kidönt egy vécét. Egy szót se szólok. A. kommunikálni próbál vele. N. odahívja barátnőmet ö se tud hatni ránk. Végül elmennek...
Mindent megteszek, én élvezem, de hiába küszködök. dolgozok kézzel, lábbal, szájjal. Lankad a "lelkesedés" ami előtte nekem szép pillanatokat okozott.
Újra megtette velem. Miért velem vagy a velem erejét képzelem csak. Mért teszi ezt a barátnőjével? Vagy talán létezik egy erő, ami nagyobb a szeremlenél, ami csalfaságra készteti a férfiakat, és nagyobb minden ész érvnél? Ami megbolondít, kin nyitja az ajtót, és annak ellenére beindítja a hormonokat, a vágyat, hogy a szívük másé? Vagy csak mi nők kényszerítjük a férfit monogámiába (hisz én is hűséget várok el), nem tudván, ill. nem akarva tudni, hogy létezi egy nagyobb erő egy hatalom: A pina Hatalma.
